> Interjú Basa Ottó tanár úrral
> Interjú Sőreginé Kovács Krisztina tanárnővel
> Interjú Veresné Kalcsó Krisztina tanárnővel

_______________________________________________

SULI –MÚLT ISKOLATÖRTÉNETI VETÉLKEDŐ

Interjú Basa Ottó Tanár úrral

A  ,,SULI-MÚLT” iskolatörténeti vetélkedő alkalmából felkerestük Basa Ottó tanár urat  azzal a kéréssel, hogy adna-e  interjút a saját megélt tapasztalatairól,  a suliról? Szívesen  beleegyezett, és egy lyukas óráján belekezdtünk az interjúba.

- Hogyan jött az ötlet, hogy ezt az iskolát választotta továbbtanulni?

- A szomszédban lakott három gyerek, és mind a hárman ide jártak. Azt mondták, itt jó az élet. Engem már Aszódra felvettek orosz tagozatra, de örültem, hogy „átmenekülhettem’’ ide, mert nem szerettem ezt a nyelvet.

- Amikor először bejött, mi volt a véleménye a szigorról?

- Elsőben mindenki meg van ijedve. Persze meg voltunk illetődve, de fegyelem és rend volt.

- Egy kis idő múlva is ezt gondolta?

- Ugyanezt gondoltam. Minden sokkal nyugodtabb volt, mint most. Nem volt ilyen harsány, hangos a diákélet.

- Milyen ,,balhékra”, fegyelmi vétségekre emlékszik vissza?

- Nagyobbak nem voltak, kisebbek voltak persze.  Pl.: büfé elől nem értünk fel időben órára.

- Ilyen helyzetben mit kaptak?

- Nem kaptunk sűrűbb fenyítéseket, de azért akkor is volt már osztályfőnöki, igazgatói figyelmeztetés. Valaki bolti lopásért, valaki verekedésért kapta.

- Ha iskolán kívül követtek  el ,,bűnt”, akkor is beszerezhetett egy figyelmeztetést?

- Igen. Később, amikor már én voltam osztályfőnök, három leányzóm lopott egy boltból három pici dolgot, pár száz forintot érőt. Ezért igazgatói figyelmeztetést kaptak. Szóval hasonló ,,kisebb” dolgok voltak, de nagyobbakra nem emlékszem.

- Milyen büntetési formák fordultak elő?

- Ugyanazok, mint most: osztályfőnöki, igazgatói. Ha valaki annyira rossz volt, akkor azt kirúgták. A helytelenül viselkedőt az első padba ültették, hogy szem előtt legyen. Minden ilyesmi a szóbeli ejnye-bejnyét  nyomatékosította.

- Miben változott azóta a rend?

- Sok mindenben változott, a világ is sokat változott.

Köszönjük szépen! További jó munkát kívánunk!

Hatvan, 2011. 10. 06.  Készítette: Király Dóra, Mezei Anna, Pecze Veronika

__________________________________________________

Iskolatörténeti verseny- Interjú Sőreginé tanárnővel

Mi osztályfőnökünkkel, Sőreginé Kovács Krisztina tanárnővel készítettük az interjút. Azért vele, mert egyrészt osztályfőnökünk, másrészt ő is ide, a Bajzába járt. Kriszti nénit múlt hét pénteken, a tanáriban kérdeztük ki legpozitívabb élményeiről az iskolával, tanáraival és diáktársaival kapcsolatban.

- Hogyan, milyen érzésekkel kezdte el Tanárnő a Bajzát?

- A mi időnkben is jó híre volt a Bajzának. Én például úgy készültem ide 1979-ben, hogy abban az évben egy olyan IV.B osztály érettségizett, ahol a harmincvalahány gyerek közül csak kettőt nem vettek fel főiskolára, egyetemre, és ennek óriási nagy híre volt. Az ember már egy ilyen pozitív, erős élménnyel jön, és ennek akar a maga szempontjából is eleget tenni. Ami akkor diákként kicsit nehezen érintett: az országban mi voltunk az első olyan évfolyam, ahol nem tagozatos, hanem faktos rendszerben tanultunk. E osztályba jártam, III-IV.-ben lehetett faktot választani és természetes volt, hogy matematika faktra megyek (hisz régóta matek tanárnak készültem), ehhez pedig még a fizikát választottam, bár a kémiával is kacérkodtam egy ideig.

- Milyen iskolai rendezvények, események voltak abban az időben?

- A régi szép időkben más volt a fiatalok mentalitása és a szórakozás színvonala is. Az iskolában akkor még hagyomány volt karácsonykor, farsangkor a diszkó a cukorgyári Művelődési Házban, ahol még bakelit lemezt forgatott a diszkós. A mi időnkben is voltak diáknapok, azt mi Fordított Napnak hívtuk. Akkor a diákok tartották az órákat a tanároknak, és vagy feleltettünk, vagy egy karikatúrás órát tartottunk róluk. Rövidebbek voltak az órák, hosszabbak a szünetek, ekkor voltak a programok. Az egész napért az a párt volt a felelős, amelyik megnyerte a diákigazgató-választást. Utolsó évben indítottunk egy pártot, a KÉK pártot az évfolyamon, és természetesen nyertünk. (Az elnevezés kapcsán tudnotok kell, hogy abban az időben a KISZ-élet is jelentős volt.) Építőtáborok is voltak és nagyon jó emlékeim vannak ezekről, mert nemcsak a munkáról, hanem az együttes nyaralásról és a szórakozásról szóltak. És minden ősszel két hétig őszi munkán voltunk egy TSZ-ben vagy a konzervgyárban.

- Kik voltak Tanárnő életében a legmeghatározóbb tanárok?

- Nagyon sok jó és híres tanár volt a mi időnkben is. Nekem is volt szerencsém jó néhánynak tanítványa lenni, vagy csak ismerni az iskolából. Kepics Ferenc tanár úr engem nem tanított, de köztudottan híres volt csendes, méltóságteljes sétálásairól a folyosón. Aki az életemet meghatározta, az Törő Elemér tanár úr volt, aki az utolsó 2 évben matematikát tanított nekem. A matek emelteseimnek is szoktam vele példálózni: a gyors beszédével és még gyorsabb munkamódszerével hogyan ösztönzött bennünket és milyen beceneveket adott nekünk. De ugyanilyen volt az ő felesége, Törő Elemérné tanárnő is. Ő elsőben tanított matematikára és szoktam Marika néninek mesélni, hogy az a precízség, amivel ő a táblára felírt dolgokat a füzetünkbe megkövetelte, nekem nagyon sokszor visszacseng tanításomban a módszertannál és a táblaképnél. Aztán osztályfőnökömre, Tóth Vilmos tanár úrra azért is emlékszem vissza szívesen, mert neki már akkor voltak angliai tanár ismerősei, akikhez ki is ment hosszabb, rövidebb időre. Órán pedig az ottani módszertanról mesélt nekünk, és tátott szájjal hallgattuk, hogy már abban az időben, Nyugat-Európában a diákok véleményezhetik tanáraikat. A mai napig emlékszem, hogy Tóth Vilmos tanár úr a mohácsi vészt nem az új tankönyvből, hanem saját jegyzeteiből tanította, és ezek megfelelnek annak, amit a mostani tankönyvek írnak. Kloska tanár úrral pedig, aki fizika fakton tanított, a szertárban mindenféléket szereltünk. Megmutatta, hogyan lehet kevés otthoni eszközből elektromos áramkört vagy bármi egyebet létrehozni.

- Van-e Tanárnőnek olyan kollégája, aki tanította Tanárnőt, akivel évfolyamtársak voltak vagy esetleg, akit Kriszti néni tanított?

- Igen vannak ilyenek. Például Kerékgyártó Katalin tanárnő. Ő akkor fiatalként az osztályunknak a magyart tanította. Ő ajánlotta olyan szeretettel és meggyőzően a hatvani könyvtár szervezte olvasótábort, hogy többen is jelentkeztünk az évfolyamról. Basa Ottó tanár úr a testnevelést tanította nekünk. Búzás Péter tanár úr tanítványom volt matek fakton. Pályakezdő koromban volt diák Veresné Kalcsó Krisztina tanárnő, akivel közösen voltunk anno barlangászkodni. Szénási Andrea tanárnő munkáját már ötödéves kora óta nyomon követhetem. Kővári Éva és Kovácsné Fazakas Andrea tanárnők (akik osztálytársak voltak) és Elek Éva tanárnő is akkoriban jártak ide mint én. Budai Csilla tanárnő pedig 5 évvel fiatalabb nálam. Ez azért érdekes, mert bajzásként nem ismertük egymást. De az ELTÉ-n ugyanahhoz a számítástechnika tanárhoz került, aki állandóan a nevemet emlegette, hogy én voltam a Bajzából..., és hát mikor kollégaként kerültünk össze, akkor mesélte, hogy ő már bizony hallott rólam…

- Milyen tanuló volt Kriszti néni, és részt vette-e diákcsínyekben?

- Nos, hát… jegyeimet tekintve jó tanulónak számítottam, és szerettem nyüzsögni, sőt én voltam az osztályunk titkára is. Harmadéves koromban a matematika OKTV II. fordulójába jutottam többekkel, és ez nagyon nagy dolog volt, mert azért valljuk be, hogy a matematika versenyek nagyon nehezek…Akkoriban azért szigorúbb szabályok voltak, és a csínytevéseknek és rosszalkodásoknak is nagyobb következménye volt. Jobb volt azért kimaradni ezekből. Viszont mi is próbáltuk (mint a mostani diákság) az időt húzni órán azért, hogy ne tanuljunk, de erre gyorsan rájöttek a tanárok. De a mi osztályunkkal is megesett egy-két eset. Pl. a mostani 27-es terem volt a miénk, és bizony téli időszakban a fiúk azzal szórakoztak, hogy a tornaterem tetejére kimásztak havat gyűjteni a lányok ijesztgetésére. Az ügyeletes tanárok pedig járták a folyosókat, a társak megijedtek, becsukták az ablakot, de egy valaki kint rekedt és az ügyeletes tanár úrnak zörgött. Hát nem úszta meg büntetés nélkül.

- Köszönjük szépen Kriszti néni az interjút!  Petró Milán, 9. C

__________________________________________________

Suli-múlt 

Az interjút Veresné Kalcsó Krisztina tanárnővel készítettük,  a Bajza 23-as termében.

Tanárnő 1990 és 1994 között járt az iskolánkba. Amikor arról kérdeztük, hogy milyen tagozatos volt, ezt a választ adta:

- Akkoriban még nem voltak igazán tagozatok, aszerint voltunk felosztva, hogy milyen nyelvet tanul az osztály. A mi osztályunk angolt és franciát tanult, ezért elmondhatom, hogy „francia tagozatos” voltam. Az osztályok akkoriban még nem voltak ilyen nagy létszámúak. Egy osztályban kb. 26 fő volt.

Tanárnő azt is hozzátette válaszához, hogy jó lenne, ha a mostani osztályok is kisebb létszámúak lennének. Azt is megkérdeztük, hogy melyik volt az Ő osztályuk:

- A mi osztályunk a 30-as terem volt. Emlékszem, 9.-es koromban kifestettük az osztályt neon zöldre. Mivel sok tanát zavart a rikító színű fal, ezért a következő évre, halvány sárgára festettük át.

Az akkori szabályokról, büntetésekről érdeklődtünk, s ez nagyon sok emléket eszébe juttatott tanárnőnek.

- Háááát, az akkori szabályok nem sokban különböztek a mai szabályoktól. Akkor is voltak intők és figyelmeztetők.

A tanárnő természetesen hangsúlyozta, hogy ő jó gyerek volt, ezért egyikkel sem büszkélkedhet. Ezután tovább faggattuk őt, és kitértünk az öltözködésre:

- Emlékszem, 9-10.-es koromban még iskolaköpeny volt. Mivel nejlon volt, ezért nagyon meleg volt, nem szerettük hordani. 11.-es koromban szerencsére nem kellett már hordani, kivéve Vass Joachim tanár úr kémia óráit. Ott mindig viselnünk kellett. Haza sem vittük, mert akin nem volt, annak felelnie kellett. A szoknya hossza is meg volt szabva. Körmöt és hajat nem lehetett festeni.

Azt is megtudtuk, hogy pontosan becsengetésre be kellett érni az órára, s ültetés is volt fegyelmezési céllal. Nagyobb balhékba nem keveredett, de egy nagy balesetnek tanúja volt:

- Emlékszem egy gyerek kiesett az ablakon. Nem halt meg, de súlyosan megsérült.

Kedvenc tantárgya a magyar volt, viszont a fizikával nem volt kibékülve. A legkedvesebb emlékeit így fogalmazta meg:

- Nagyon szerettem az osztályt, egy kis család voltunk. A másik nagyon jó dolog –remélem ez nálatok is így lesz-, az volt, hogy a legtöbb gyerek továbbtanult az osztályból, s legtöbben még mindig tartjuk a kapcsolatot.

Mindent összevetve nagyon szeretett ide járni, és reméli, hogy mi is így mesélünk majd az itt töltött éveinkről.

Készítette: Erdélyi Martin 9. B

 

C [2006]: Bajza J. Gimnázium, Hatvan