|
|
__________________________________________________________
Fel tudnátok őket sorolni? Alkalmazzátok az életben? Az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozata 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat. Köztük találjuk az élethez, szabadsághoz való jogot, a tanuláshoz való jogot, de a játékhoz, önkifejezéshez való jogot is. Ezek a jogok mindenkit születésétől fogva visszavonhatatlanul megilletnek. És hogy mi az az egy kötelesség? Tiszteletben tartani mások jogait. Most induló sorozatunkban ezekről a cikkekről írunk nektek, a róluk készült kisfilmeket megnézve, a jogokon elgondolkodva írjuk le gondolatainkat.
1. emberi jog: MIND SZABADNAK ÉS EGYENLŐNEK SZÜLETÜNK
Volt egy álma…
„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Bolla Gabriella tanárnő szólt, hogy lenne egy lehetőség az ENSZ által összeállított emberi jogokról írni. 30 ilyen jog van, melyek másfél perces videók formájában megtalálhatóak a youtube-on, csak annyit kell beírni, hogy: ’ENSZ emberi jogok’ és máris megnézhetjük őket.
Engem legfőbbképpen az egyes számú fogott meg, mely a következőképpen szól: ’Mind szabadnak és egyenlőnek születünk’. Na igen, és utána? Már az őskorban más volt a helyzet, hiszen ott is voltak olyanok, akik kiemelkedtek a közösségükből, és irányították azt, illetve bizonyosan találnánk olyat is, ki elnyomottan élte életét. A rabszolgaság, mint ma ismert fogalom először az ókorban jött létre, hiszen már az Óbabiloni Birodalomban, Hammurapi i.e. XVIII. században kiadott törvényoszlopán található említés a rabszolgákra. Igaz, ezek nem a klasszikus rabszolgák voltak, hanem ’csak’ házi rabszolgák. De ugyanígy találkozunk velük Egyiptomban, Perzsiában, Rómában sőt még az Ókori Hellászban is. Ezt váltotta fel a klasszikus rabszolgaság, melyet senkinek sem kell bemutatnom, hiszen sajnos a mai napig találkozunk rabszolgasággal, igaz ma már illegális.
De ha nem is utazunk vissza az ókorba, csak bepillantunk a mindennapjainkba, biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozik a jelenséggel, hogy egyesek semmibe vesznek másokat, szinte nem is tekintik őket emberi lénynek, csak valami alsóbbrendű fajnak. Talán a társadalom hibája, talán csak túl sok magát ’Übermensch’-nek kikiáltó ember sétál a világon, nem tudjuk. Nem tudhatjuk.
Egy valamit viszont tudhatunk vagy sejthetjük. Talán sohasem valósul meg az, hogy minden ember egyenlő. Az ember nem ilyen. Az ember olyan, hogy csak neki és az ő szeretteinek legyen jó. Más nem érdekli. Ha ezért mást semmibe kell vennie, meg kell aláznia, megteszi. Kivételek mindig vannak persze, de amíg ők a kivételek, addig sok jóra nem számíthatunk.
Végül a fizikai előadóban is olvasható Radnóti Miklós idézettel szeretnék elköszönni:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, - hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.”
Szombati Bence 11. B
2. EMBERI JOG: NINCS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
Mindig hallunk arról, akár iskolában, akár a tévében, hogy az embereknek mindenhez vannak jogaik, de sokan nem tudják pontosan, hogy ez mit is jelent. Az emberek jogai Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában vannak összefoglalva, ami az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) által elfogadott nyilatkozat, melyet a második világháború szörnyűsége ihletett meg és 1948. december 10-án fogadták el.
Ez a nyilatkozat egy bevezető részből és harminc cikkből áll, amikben megfogalmazzák az alapvető emberi jogokat, pl.: gazdasági, politikai vagy szociális jogokat. Nem törvényszerű, de gyakran hivatkoznak rá, és nagy erkölcsi nyomást gyakorolhat a másik félre.
Szeretném most bemutatni nektek az egyik emberi jogot, ami mindenkit megillet: az, hogy nincs megkülönböztetés. Ez a probléma napjainkban nagyon kiélezett és fontos téma.
Ez a megkülönböztetés akár már az ovitól elkezdődhet, mikor az egyik kisgyereknek nagyobb, vagy jobb játéka van, mint a másiknak. Ez egy olyan helyzetet teremthet, ami miatt azt a gyereket, akinek a játéka megfelelőbb, többen fogják ”szeretni” és többen állnak mellé egy játék során, ha párt kell választaniuk. A megkülönböztetés folytatódhat tovább az általános- és középiskolákban, majd ezután felnőttkorunkban, csak ekkor már nem egy játék miatt fognak minket megkülönböztetni a másiktól és ez megbélyegezheti egész életünket.
Ha csak alacsonyabbak vagyunk a másiktól, kiskorunkban kapjuk a gúnyokat, a gúnyneveket. Sokan a külső alapján ítélnek, nem ismerik fel az ember valódi értékeit, pedig alapvetően ezek tesznek minket emberré, nem a külsőségek. Vagy akár a vallás miatt is kirekeszthetünk embereket. Az emberi természet olyan, hogy ha egy kicsit is másképp viselkedik az egyén, vagy más szokásai, törvényei vannak, arra máris más szemmel tekintünk. Úgy gondoljuk a mi világunkba az az ember nem illik bele, így nehéz elfogadnunk, elutasítjuk őt, ahelyett, hogy az adott kultúrát megismerjük, vagy csak az egyént próbálnánk kiismerni, annak érdekében, hogy könnyebben megértsük őt, őket. Könnyebb elítélni akár egy egész társadalmat egy másfajta vallás, másfajta szokások miatt, viszont arra nem gondolunk, hogy ez milyen érzés lehet azoknak az embereknek, akiknek nap mint nap a fejükhöz vágják a rossz dolgokat és kirekesztik őket a társadalomból, vagy kisebb csoportokból.
Sokan vannak, akik testi rendellenességgel születnek, vagy egy baleset miatt elveszítik egyik végtagjukat. Ezeknek az embereknek nagyon nehéz az életük, hiszen egy kerekesszékkel közlekedő személyt, akár akaratunkon kívül is, de ”megbámulunk”. Ha munkahelyet keresnek, nem mindegy, hogy milyen munkára vállalkoznak, hiszen nem minden munkát tudnak elvégezni, és így az utolsó helyekre kerülnek a felvételeknél.
Aki olyan beteg, hogy nincsenek látható testi elváltozásai, például a daganatos betegek, vagy valamilyen gyógyíthatatlan betegséggel szenvedő emberek, picit óvakodva tekintünk rájuk és nem tudjuk, miért különböztetjük meg őket a másiktól, de megtesszük, talán tartunk tőlük. De nekik is joguk van ahhoz, hogy normális életet éljenek és ne szorítsuk ki őket a társadalomból, mert szükségük van arra, hogy valaki támogassa őket. Gondoljunk csak bele, hogy bármelyikünk kerülhet ilyen helyzetbe és fontos lenne támogatni a másikat, nem pedig megnehezíteni a dolgát.
De ne vegyünk ilyen szélsőséges példákat! Csak gondoljunk bele az iskolában hány olyan ember van, akit megkülönböztetünk a magassága, a bőrszíne, a viselkedése miatt, hogy például valaki miért rocker, és miért hord olyan ruhákat, amilyeneket. Valamilyen szintű megkülönböztetés minden ember jelleméhez hozzátartozik, hiszen hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy mindenkivel kedvesek vagyunk, mindenkit egyből megszeretünk, és nem szóljuk meg, ha számunkra furcsán öltözködik, viselkedik, vagy másképp néz ki, mint a többiek. Viszont ezekkel a megkülönböztető érzésekkel nem kell egyből a másikat megbélyegezni egy tulajdonsággal, hiszen nem ismerjük egymást eléggé, nem tudjuk, kiben milyen tehetség lakozik, és egyáltalán miért viselkedik úgy, ahogyan azt teszi. Akit így megkülönböztetnek, kirekesztve érzi magát a világból, és a legrosszabb érzés az, hogy nem tudja igazából, hogy ezt mért teszik a többiek. Az emberi viselkedés olyan, ha mondjuk egy osztályközösség ”kiközösít” egy gyereket, akkor azt mindenki megteszi, mert úgy érezzük, ha mindenki nevet rajta, akkor nekünk is kell, mert a végén még minket is kirekesztenek.
Az emberi kapcsolatokat a mai modern világ kicsit összekuszálta. Azt hisszük, jobb, hogy interneten keresztül tudunk beszélgetni és tartani tudjuk millió emberrel a kapcsolatot, de ez megöli a személyes ismeretségek varázsát és ezzel se tudjuk jobban megismerni a másik ember, viszont segíthet abban, aki gátlásosabb kicsit, hogy elkezdődjön egy beszélgetés, egy ismeretség valamilyen beszélgetős programon keresztül, és ezzel folytatódhat a beszélgetés akár személyesen is, így kezdetét veszi a másik személy megismerése. Ezekkel a rossz tulajdonságokat valahogy meg kellene szüntetni, vagy odafigyelni rá, ha valakit megbántunk. Mindenki lehet egyszer az az ember, akit valamiért megkülönböztetnek és kirekesztenek társai, ezért figyeljünk oda a másikra, hogy ne érezze ezt a kirekesztettséget. A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész. Azt, hogy hova születünk, nem választhatjuk meg, de az életünk további részében mi döntünk saját sorsunkról, így tehetünk azért is, hogy ne különböztessük meg az embereket, mert mindenki egyenlő, és egyenlően vannak jogaink mindenhez. Próbáljuk megismerni magát az embert, a jó tulajdonságait is, ne csak külsejét lássuk meg. Minden embernek megvan a maga tehetsége, csak meg kell találni és fel kell ismerni. Mindenki különbözik a másiktól, mégis egyformák vagyunk. Ugyanúgy vonatkoznak ránk az emberi jogok, és azt szeretném, ha ezeket mindenki megismerné, próbálnánk megérteni a másikat, és megértőbbek lennénk a többiekkel szemben. Ezzel nem csak magunknak, de a másik félnek is jobb élete lesz és tekinthetjük ezt közhelynek, de valahol ezek az emberi jogok alkotják a szabadság, az igazság és a béke alapjait.Szénási Réka 11. B
|
