|
|
Alkotósarok __________________________________________________________
Kettőt válassz
Gyáva vagy, elfutsz és nem szólsz, nem mered kimondani a végszót. Nem mondod, hogy akarsz, de azt sem, hogy nem. Kételyek közt várhatom azt, hogy most mi lesz.
Mondd azt, hogy akarsz és bújj hozzám, hogy közel húzva mondhassam: nekem sem kellesz már. Akartalak, de játszottál, hát fordult a kocka, most én nevetek rajtad és mondom: a baba el van dobva.
Anyuci azt mondta, legyek mindig erős, nevessek a képükbe, ha hangulatom derűs. Nevetek hát rajtad, mert neked ő kell, Gyáva vagy, mert nem tetted meg, amit kell. Hátrálj bátran, válassz kettőt, Bátran hátrálj, válassz kettőt. és ezek után meglásd, ha rám nevetsz: elfordulok egyből!
Baranyi Fanny 11. C
Tiszta világ
Kis hazám földjét Mint sárból a gyermeket Emeld fel Istenem Kérlek mosdasd meg
Gépzsírtól piszkos, Ragad a földje. Vidékét a dudva, a gaz Már mind benőtte.
Flakon a gyomja Szemét a fertője Ember szaporítója S nem eltüntetője.
Óvd meg hát földjét Drága kis hazámnak Mosd hát le vérét Hazám fiának
Légy éltetője Tüntesd el hibáink Mosd tisztára hírünk Kárunkra nem válik
Segíts hát Istenem Ha már más nem segít meg Mosd meg az ártatlant Ha mást nem őt kíméld meg
Szappanozd erkölcsünk Tisztítsd meg elménket Öld meg zsarnok gondolatunk Vagy ha nem hát minket
Ha nem érti az ember Szép szavát az éjnek Hát értheti e Hogy milyen az élet?
Mosd tisztára éltünk Mit elrontottunk Hagy szűnjön meg végre Végső gyalázatunk
Isten fent az égben Szólítsd meg leányod Mit fiaddal tettünk Ne tehessük másutt
Legyen ez a világ Milyennek lennie kell Tüntesd el ördögét Mélyre ásd el
Kérlek nagy Istenem Mosd tisztára lelkünk S legyen jó az Amiért, s mikor éltünk.
Szuhányi Réka 10. C
Értelem
Minek hát élni híven? Mikor a világ úgy is elfeled. S miután síromba eltemet. Rólam nem emlékezen.
S élhettem én Egy vagy akár száz évet is Múló pillanat mind Emlékként is szerény.
S bármily tettem volt Azt elmosta az idő Vissza már nem jő Velem együtt holt.
Így hát tudom Örökké nem élhetek S talán majd elveszek Mint a szavak e papíron.
De a remény élni fog Hogy lesz, ki egy könyvre rámutat Emlékszik ki mutatott utat S azt sem felejti, mi már nem ragyog.
Elmém kihúny, lelkem elszáll Mert halandó vagyok De utánam is fénylenek a csillagok Lesz, ki nézi őket, s meg-megáll.
Így hát ne szomorkodjatok Halni meg kell, ez a sorsotok S lehet, az emlék megfakul Egy szó mindig marad S egy nyom mely mutatja az utat.
Szuhányi Réka 10. C
Képek az időből
Nem világlik át Oly sötét éjjelen Szívedben lakozó Csillagfényű értelem
S mint a múltat látó Jelen mélyébe vész Hisz nincs oly ember Ki valaha célba ér.
Szuhányi Réka 10. C
A gonosz ébredése /Hepp Krisztián 10. B/
egy sötét nyári estén egy férfi rémálmából kelve hangokat hall gyere gyere jöjj hozzám és ekkor nyikorogni kezd az ajtó süvít a szél megijed és villanyt kapcsol ekkor a nyikorgás abbamarad majd körülnéz a házban és senkit nem talál majd visszamegy lefeküdni de mikor lefekszik ismét halja a titokzatos hangot gyere gyere jöjj hozzám majd ismét nyikorgást hall ezúttal már a lépcső nyikorog és ismét felugrik egyre erősebb a zaj a nyikorgás és a szél süvítése, az ajtóhoz lép de ekkor egy varjú száll neki az ablaknak a férfi ijedten fordul hirtelen az ablak felé ekkor valami megérinti a hátát és kirázza a hideg hátrafordulva elordítja magát ki van ott a titokzatos hang visszaszól gyere gyere jöjj hozzám majd meglát egy árnyékot az ajtó alatt beszűrődve ekkor ismét felkapcsolta a villanyt és kinyitotta az ajtót ismét körülnézett lement megnézni van-e ott valaki miután körülnézett és a lépcsőn elindult felfelé akkor ismét nyikorgást hallott a villany amit felkapcsolt elaludt ahogy felért megrémülve kinyitotta az ajtót és belépett a szobába ott viszont nem talált senkit de mikor ismét lefeküdt a szekrényből hangokat hallott mikor kinyitotta a szekrényajtót csak két piros szemet látott és egyre csak ezt halotta a szemek irányából gyere gyere jöjj hozzám ekkor elhátrált a szekrénytől és abban a pillanatban amikor kettőt lépett hátra egy macska ugrott ki a szekrényből és az ijedségtől elbotlott az ágy lábában a két piros szem gazdája lassan kimászott a szekrényből egy csúf torz arcú hatalmas karmú vérvörös szemű és a teste meg volt égve a férfi ráismert önmagára KI VAGYOK ÉN sikoltozni kezdett és menekülni próbált ekkor a szörnyeteg elkapta és szétmarcangolta érezte a testén ejtett sebeket de ekkor hirtelen az ágyban találta magát álmából felriadva és hangokat hallva
the end
|
