Interjú volt Bajzás tanárokkal

 

„Ha én elfogadlak téged, amilyen vagy és te is elfogadsz engem,

akkor működik minden rendben”

 

Interjú Dr. Kobulniczkyné Szabó Lenke tanárnővel

 

A tanár-diák kapcsolat ma is izgalmas kérdése az iskolai életnek. Úgy tűnik, hogy többféle kapcsolat létezik, él és működik egymás mellett és ezek nem korosztály függőek. De egyben egyetérthetünk: ezeknek a kapcsolatoknak a kölcsönös tisztelet az alapja.  Fontosnak tartjuk, hogy a régi idők tanárait bemutassuk nektek, ezért is jött létre új rovatunk, az „Interjú volt Bajzás tanárokkal”. Minden számban felkeresünk és bemutatunk egy-egy olyan tanárt, aki az iskolánkban tanított. Megkérdezzük őket, hogyan élnek mostanában, mivel töltik nyugdíjas éveiket. Kíváncsiak vagyunk milyen folyosói legendák keringtek róluk, hiányzik- e nekik a tanítás, mi a véleményük az akkori és mostani diákokról, hogyan látják ezt a helyzetet és miben változtatnának rajta. Rovatunk célja, hogy megismerd a régi Bajzás tanárokat, hogy jobban értékelni tudd a tanáraid fáradozásait. Hiszen akiktől szüleink is tartottak a „rémhírek” miatt, később rájöttek, hogy milliónyi dolgot tanultak tőlük és példaképpé váltak. Reméljük, ezzel az új rovattal segítünk más szemmel látni a pedagógusokat, és ezentúl, ha meghalljátok a „tanár” szót, akkor nem szigorú órák rémképe jelenik meg előttetek. Kövessétek ezt a rovatot figyelmesen, mert sok izgalmas és érdekes történetet tudhattok meg.

 

Mostani számunkban Dr. Kobulniczkyné Szabó Lenke tanárnőt kerestük fel, aki 1985-től 2009-ig tanított angol nyelvet iskolánkban, több, mint 10 évig pedig az angol munkaközösség vezetője volt.

 

_________________________________________

 

 

- Mióta tanít Lenke néni és hogyan jutott eszébe, hogy tanárnő szeretne lenni?

- 1974-ben végeztem az egyetemet és azóta tanítottam, tanítok. Hogy hogyan jutott eszembe, hogy tanárnő leszek az egy nehéz kérdés. Kislány koromban mindig sok gyerek járt hozzánk, unokatestvérek, ismerős gyerekek, és mindig én voltam az, aki vigyázott rájuk, holott van egy húgom is, de mindig rám hárult a felelőssége annak, hogy figyeljek rájuk. Jól éreztem magam velük, bármilyen korúak is voltak és a szüleim ebből arra következtettek, hogy nekem olyan pályán kell tovább tanulnom, ahol gyerekekkel lehet foglalkozni. De lehet az is közbenjárt, hogy mindkét szülőm tanár, és talán ezek miatt választottam ezt a pályát.

 

- Miért pont az angolt választotta?

- Azt nem én választottam.  Latin-görög szakra szerettem volna menni, mert nagyon szerettem a latin nyelvet, ebből érettségiztem, de mivel ez a szak nem indult Kolozsváron, ahol én iskolába jártam, csak Bukaresten, ezért olyan messzire nem akartam menni, így azt mondtam valami mást kell keresnem, de mindenféleképpen valami nyelvet szerettem volna választani, hát így jött az angol. Akkoriban még nem volt kihegyezve ennyire a nyelvekre a hangsúly, nem volt alapvető dolog, hogy mindenki meg akart tanulni angolul, mint manapság. Az iskolában viszonylag későn kezdtem angolt tanulni 9-10.-ben. Jártam három évig egy tanárnőhöz, így felvételiztem ezután az egyetemre.

 

- Mennyire tartja fontosnak azt a sztereotípiát, hogy már oviban el kell kezdeni nyelveket tanulni?

- Szerintem akkor érdemes oviban elkezdeni a nyelvtanulást, ha az óvodai oktatók kétnyelvűek. Én úgy gondolom, hogy csak így lenne ésszerű. Úgy, mint egy házasságban, családon belül, ha az egyik szülő angol, vagy német anyanyelvű a másik meg magyar, a gyereknek a két nyelv az ajándék. Úgy, mint nekem a román nyelv, mivel Romániában nőttem fel, így azt is ugyanúgy beszélem, mint az angolt.

 

- A latint is tudja még tanárnő beszélni?

- A latin az alapvetően holt nyelv, de nyilván tudok fordítani, megértek dolgokat, rengetek híres idézetet, szállóigét tudok ezen a nyelven, úgyhogy ez így megmaradt.

 

- Mit csinál tanárnő hétközben, szabadidejében, mióta nem tanít itt az iskolánkban?

- Alapvetően nagyon fontos az, hogy hetente háromszor, vagy négyszer test edzek, amire ameddig tanítottam nem nagyon volt időm, most viszont nagyon következetesen odafigyelek az egészségemre. Ez az edzés lehet aerobik, step, futás vagy úszás. Ami rendszeres az életemben még, hogy tanítgatok, szóval nem szakadt meg a kapcsolatom a diákokkal. Ezeken kívül kertészkedem, óriási kertünk van, nagyon szeretem csinálni. Amit még megőriztem, hogy kollégáimnak szervezek színházlátogatásokat. Aztán természetesen sütök-főzök, elvégzem a házimunkákat, a családról gondoskodom. Ami újszerű dolog, amit csinálok szabadidőmben, az az, hogy elkezdtem franciát tanulni önszorgalomból és nagyon élvezem, emellett azon is elgondolkoztam, hogy felelevenítem az orosz nyelvtudásom. Ezeken fölül sokat olvasok és rendszeresen járok színházba vagy moziba is.

 

- Milyen filmeket és könyveket szeret?

- Én azt gondolom a filmekkel kapcsolatban, hogy mindenevő vagyok, de legyen jó az, amit nézek. Szeretek odafigyelni arra, hogy mi az új, és mi a jó, és igyekszem azok közül választani. A legutolsó film, amit láttam az az új Woody Allen film volt, az a címe, hogy Magas férfit látok álmodban. Ez nagyon tetszett. A könyvekkel kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy bóklászom a neten, ha megtetszik egy könyv, azt megveszem, vagy elmegyek a könyvtárba és ott rátalálok egy jó olvasmányra, esetleg találkozom ismerősökkel és ők ajánlanak nekem valami érdekességet, tehát abban is mindenevő vagyok. Kedvenc költőm vagy íróm nincs. Akiket ”felkap” a szakma azoktól elolvasok egy-egy könyvet, ilyen volt például egy Haruki Murakami nevű japán író, egyik regényét meg is filmesítették, ajánlom mindenkinek.

 

- A Bajzába néha vissza szokott látogatni? Hiányzik ez a közeg? A gyerekek, a tanítás?

- Azt hiszem, hogy alapvetően hiányzik, mert szeretek tanítani. Amit nagyon szerettem, a kollégáimmal beszélgetni, meg jókat nevetni és ez nagyon hiányzik, de ezt pótolom azzal, hogy ha nem is heti, de kétheti rendszerességgel ellátogatok az iskolába és megnézem, hogy mi történt eddig. Vagy ha a Bajzában van valami esemény, diáknap, karácsonyi ünnepség vagy pedagógusnap, akkor mindig megjelenek, vagy ha hívnak galériaavatóra és szabad vagyok, akkor természetesen jövök. Tehát megpróbálom megőrizni a kapcsolatot a Bajzával, hiszen nekem sokat jelent. Ha nem tudok jönni, annak mindig személyes okai vannak, mert a szüleim Kolozsváron élnek, ezért elég gyakran megyek haza, úgyhogy ezért is jó, hogy nyugdíjba mentem.

 

- A mostani tanári karból kivel tartja a kapcsolatot, akik még minket is tanítanak?

- Sokukkal van jó kapcsolatom, például Deák Andrea tanárnővel, ő tanítványom is volt, Elek Éva tanárnő is akkor volt diák, mikor elkezdtem tanítani, de őt csak úgy ismertem, hogy a másik csoportot tanítottam, de találkoztam vele. Jó kapcsolatom van Nagy Helga tanárnővel, Kővári Éva tanárnővel, Fazakas Andrea tanárnővel, Koncz Teréz tanárnővel, Kiss Éva tanárnővel és Princzné tanárnővel is. Sorolhatnék még nagyon sok embert, majdnem mindenkivel ilyen jó kapcsolatom van. Nagyon sokuknak a gyerekét tanítottam és tanítom is, szóval így a kapcsolat megmarad.

 

- Mit gondol tanárnő, miért lehetséges az, hogy a diákok és tanárok között már nincs olyan fajta kapcsolat, mint régen volt?

- Szerintem azért nincsenek olyan dolgok, mint régen voltak, hogy a tanárok a diákokkal együtt fociztak diáknapon, vagy volt tanár-diák vetélkedő, esetleg együtt futottunk Bajza-kört versenyszerűen, mert nincs a diákok részéről erre igény. És ez nem a tanárok és nem is a diákok hibája, hanem a számítógépes kapcsolattartás miatt. Olyasfajta kapcsolattartás létezik, hogy a Facebookon rengetek tanár ismerőse van a diákoknak, de az mégse olyan. Én úgy gondolom valahol a technológia építette le ezeket a dolgokat és nem más.

 

- Tanárnő szerint sokat változtak a mostani diákok a régiekhez képest?

- Nem tudom, biztosan sokat változtak, de amit kiemelnék az az, hogy okosabbak bizonyos területeken, mint voltak, de nem olyan mély és kiterjedt az általános műveltségük. Időnként nem könnyű bánni velük. Nem panaszkodom, mert nekem sikerült megtalálnom a hangot általában a diákokkal, de nem könnyű. Régen a diákcsínyek csak annyiból álltak, hogy visszabeszéltek a tanároknak, ma meg az a csíny, hogy megverik a tanárt. De ha összehasonlítjuk azzal, hogy össztársadalmi szinten mennyi az agresszivitás és mennyi az erőszak, az nyilván kicsapódik egy olyan mikrokörnyezetben, mint az iskola. Úgy gondolom, hogy ezzel függ össze. Sok minden megváltozott. Nem könnyű a diákokkal, de a tiszteletnél fontosabbnak tartom a másik elfogadását. Ha én elfogadlak téged, amilyen vagy és te is elfogadsz engem, akkor működik minden rendben. Meg fogjátok tapasztalni egyetemen, hogy van olyan tanár, aki nem tudja átadni a tudását, hiába tud nagyon sokat, de van olyan, aki lehet, hogy szakmailag nincs a topon, de olyan lenyűgöző, ahogy magát és a tantárgyát közvetíti, hogy az fantasztikus.

 

- Tanárnő szerint meg lehet tanulni azt, hogy hogyan közvetítsék a tanárok a diákok felé tantárgyaikat?

- Szerintem ezt nem lehet tanulni, a humorérzék, és az, hogy ki mennyire nyitott, az egyfajta adottság, amin lehet egy kicsit lehet változtatni, de ez képesség.

 

- Mit szól a felújított iskolához?

- Csak azt tudom mondani, hogy csodálatos. Például, ahogy bementem a tanáriba, csak annyit mondtam, hogy milyen kár, hogy nem volt ilyen a tanári, mikor én itt tanítottam. Kicsit irigykedek. Meg egyáltalán az egész iskola annyira remek lett. A kicsi termek, az üvegfolyosó meg a pavilonok, gyönyörű lett minden. Nagyon hálás szívvel kell gondolni Bodonyiné Erzsike nénire, aki a vállán vitte az egészet, az előző igazgatónkra, aki pályázott. Minden elismerésem az övék.

 

- Nagyon köszönjük Tanárnőnek, hogy időt szánt ránk és reméljük, sokszor találkozunk még a Bajzában is Lenke nénivel!

 

Szombati Bence, Bán Blanka, Szénási Réka (11. B)